– 83. tévécsatorna, neve: „Hatoscsatorna”, – „Tea Glóriával” című műsor, benne: „Mai idő”

Geszty Glória: – Ebben a blokkban megpróbálunk különleges látásmódot adni problémáknak, jelenségeknek, amik éppen most körülvesznek minket. Beszélgetőtársam nem más, mint Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke, s a címünk egy különleges ajánlás, mégpedig: „Ajánljuk a Szent Korona Országát”. Kedves Miklós, nagyon örülök, hogy eljött.

P.M.: – Kézcsókjaim! Szeretettel köszöntöm a nézőket is!

G.G.: – Érdekes ez a felajánlás. Kinek ajánljuk?

P.M.: – Elsősorban magunknak, a ma élő magyar nemzedéknek, amelyik úgy tűnik, hogy megfeledkezett arról, – amit nyugodtan nevezhetünk a magyar nemzet sokezer éves története legnagyobb teljesítményének, – arról az állammodellről, amelyet tömören úgy hívunk, hogy a „Szent Korona Országa”. Másodsorban, – és azt hiszem, inkább ennek van aktualitása most, – másodsorban ajánljuk Európának. S ez nem az én ötletem, nem „Patrubány Miklósnak az ajánlata”, hanem a Magyarok Világszövetsége elnökségének az ajánlata, amelyik tömören így hangzik, hogy:

Ajánlatunk Európának a nemzetállamok alkonyán: a magyar nemzet legnagyobb alkotása: a Szent Korona Országa. – Tömören úgy jellemezhetnénk, ahogy azt két jeles cseh értelmiségi tette, egyiküket František Palackýnak hívták, ő a 19. század legnagyobb cseh történésze volt, – a másik Rudolf Kučera –, aki ma is élő cseh politológus, ő a „Charta 77” egyik aláírója volt, Václav Havellel együtt, nos, más-más időben, de egybecsengően, oly módon, hogy Rudolf Kučera idézi a maga, Közép-Európáról írott könyvében František Palackyt, – kijelenti, hogy a történelmi magyar alkotmány a maga mélységes demokratikus berendezkedésével, a maga autonómiákat szülő szerkezetével, a maga osztott hatalmával, király és az országgyűlés között megosztott hatalmával egy olyan modell, amit nyugodtan nevezhetünk a legtökéletesebb állammodellnek, amelyet minden iskolában tanítani kéne, és más országokban is alkalmazni kéne.

Ha belegondolunk, hogy voltaképpen két olyan értelmiségiről van szó, akiket akár cseh ideológusnak is nevezhetnénk, márpedig Csehország volt a legnagyobb mozgatója a magyarság trianoni szétszaggattatásának, – Masaryk elnök és a későbbi Beneš elnök, ők munkálkodtak a legtöbbet azon, hogy a történelmi Magyarországot ízeire szedjék, – nos, azt mondhatjuk, hogy ennél nagyobb elismerés nem létezhet, – minthogy az „ellenségünk”, amelyik az I. világháború után hatalmas területet, többmilliós magyar népességet (több, mint egy millióan magyarok voltak) örökölt, – hogy ők ilyen szép szavakba foglalják a történelmi magyar alkotmányt.

Most Európa jelenleg súlyos válságban van, ezt a válságot elsősorban az a migránsáradat okozza, amely most már pár éve meghatározója az egész Európai Unió, de nevezhetjük: az egész földrész életének, mert azokat az országokat sem kíméli ez a folyamat, amelyek nem tagjai az Európai Uniónak, – a Magyarok Világszövetségének elnöksége úgy érezte, és úgy érzi ebben a pillanatban is, hogy fel kell mutatnunk ezt az állammodellt, fel kell ajánlanunk ennek az értékeit Európa minden állama és minden nemzete számára, – mondjuk úgy, hogy minden olyan ország számára, amelyiknek keresztény gyökerei vannak, – hiszen ezek a keresztény gyökerek egy értékrendet képviselnek, és ez az, ami leginkább jellemző a mai Európára, hogy van egy kétezer éves kulturális, szellemi, erkölcsi öröksége. Meggyőződésünk, hogy a kor kihívásaira ez az állammodell adja meg a választ.

Ezért elkezdtünk egy előadássorozatot, illetve, kiadványsorozatot is, amelyet elsősorban német nyelvterületen, majd ezt követően lengyel nyelvterületen, majd folytatólag dél felé: horvát és olasz nyelvterületen kívánunk bemutatni, – azért, hogy felkeltsük ezeknek az országoknak és az ott élő embereknek, a létező politikai erőknek, az értelmiségnek az érdeklődését ez iránt a felvetés iránt. Tehát ezért, így Húsvét hetében, azt hiszem, nincs jobb pillanat erre, hiszen amikor Jézus urunk megfeszíttetésének hetében vagyunk, akkor mi, magyarok nem tehetünk úgy, hogy ne jusson eszünkbe Magyarország trianoni keresztre-feszíttetése, – és ezt követően történelmi alkotmánya elveszejtésének hatályon kívül helyezése. Ez azért tragikus, mert úgy, ahogy a Magyarok VIII. Világkongresszusa már 2012-ben megállapította és kimondta, hogy: – A történelmi alkotmányunkon kívül nincs és nem is létezhet életképes magyar nemzet!

Márpedig ez súlyos intelem. Ez azt jelenti, hogy minden egyéb politika, vagy közjó érdekében kifejtett cselekmény, amely nem arra irányul, hogy elsősorban helyreállítsa a történelmi alkotmányunk jogfolytonosságát, az lényegében nem szolgálja a magyarság érdekét, hanem egyfajta tévelygés, egyfajta útkeresés, de annak esélye nélkül, hogy ez valóban segítse országunkat és nemzetünket ebben az egész emberiség számára nehéz korszakban.

G.G.: – Akkor egy mondatban csak a történelmi alkotmányról. Mit tekintenek Önök annak?

P.M.: – Én a történelmi alkotmányunk lényegét három elemre bontottam a magam számára, és ezt megosztom szívesen Önökkel, a nézőkkel is. A három elem, amelyek közül az első, és elsődleges az értékrend. Az az értékrend, amelyet ez az alkotmány megtestesít. És ez az értékrend: az Isteni értékrend. Tehát tovább boncolgatva: az Istennél van az abszolút igazság, Isten az abszolút jóság, és Istennél van az abszolút méltányosság is. Tehát minden, ami fölülmúlhatatlan, emberi ésszel föl nem fogható, ember által utol nem érhető. Tehát ezt az értékrendet behozza a földi élet kormányzásába. Tehát: az első elem az Isteni értékrend.

A második elem: az emberi és a társadalmi kapcsolatok alapja. A Szent Korona Országában az emberi kapcsolatok alapja: minden egyes ember egyenlő méltósága. – Nincs más egyenlőség. A francia forradalomnak a sokat hangoztatott „liberté, égalité, fraternité” hármas jelszavából az égalité, az egyenlőség: hamis állítás, hiszen semmiben nem egyenlő két ember, sem megjelenésében, sem képességeiben, sem lehetőségeiben, sem erejében, sem gondolkodásában, – semmiben nem vagyunk egyenlők. Egyetlen dologban vagyunk egyenlők: ez a méltóságunk, – mert hiszen Isten a maga képére teremtett mindnyájunkat, és ezért egyforma a méltóságunk, bármilyen fajú, bármilyen vallású vagy nemzetiségű ember lett légyen. Tehát ez az emberi kapcsolatok alapja, – és éppenséggel a Szent Korona Országának, a történelmi Magyarországnak ez volt az utolérhetetlen fölénye minden más európai állammal szemben. Tessék egy pillantást vetni Franciaországra, vagy Angliára, ahol rákényszerítették a központ, a hatalom gyakorlóinak a nyelvét az ország összes népére. Így vesztette el anyanyelvét ötmillió oxitán Franciaországban, kétmillió breton és még ki tudja, hány millió más nemzetiség, – Angliában így feledtették el a velsziekkel, az írekkel, a skótokkal az anyanyelvüket, hiszen az angol nyelvet rájuk kényszerítették. Ezzel szemben Magyarországon minden nép, minden ide bevándorló nemzetiség, népcsoport, megőrizhette nemcsak nyelvét, megőrizhette azonosságát is, gyarapodhatott közösségként, boldogulhatott nemcsak egyénileg, hanem közösségi jogokkal rendelkezett eleve. – 1224 óta, amióta II. András királyunk kibocsátotta az úgynevezett Andreánumot, a szászok szabadságlevelét, az Erdélybe letelepedett és letelepített szászok szabadságlevelét, amelyik 800 éven keresztül lehetővé tette, hogy ez a nép ott gyarapodjék, erősödjék, szaporodjék. Úgyhogy, amikor Erdélyt elcsatolták, 1920-ban, akkor kb. 800 ezer német ajkú létezett ott, – tessék ma megnézni: nem hiszem, hogy lenne Romániában még tízezer német ajkú! – Íme, itt tetten is érhetjük a különbséget: a Szent Korona Országa és a nemzetállam közötti különbséget! Ugyanis, az, ami Romániában felépült, az egy klasszikus nemzetállam, – a francia forradalom után megszületett intoleráns, türelmetlen, egy nyelvet mindenkire rákényszerítő, egynyelvű nemzetállam, – ugyanaz, amit a franciák és az angolok műveltek korábban, ezzel szemben a Szent Korona Országában 800 éven keresztül gyarapodhattak a német ajkúak, és elérhették a hazájuktól több ezer kilométerre elszakítva, megőrizve teljes azonosságukat és nyelvüket, elérhették az egymilliós lélekszámot, – míg a nemzetállam Romániájában egy évszázad alatt felszámolódtak, eltűntek nyom nélkül. Hát ennyit az emberi méltóságról, mint a társadalmi kapcsolatok alapjáról. Ez volna a Szent Korona Országának második eleme, amint kifejtettem.

A harmadik eleme a Szent Korona Országának: az élet primátusának az elve. Az élet elsőbbségének az elve. Ez azt jelenti, hogy ebben az állammodellben minden törvény, amit meghoznak, olyan kell legyen, hogy ha két változat közül dönteni kell, és választani kell, – bármilyen kérdésben, lett légyen az földkereskedés, vagy föld-zálogjog, vagy a szekerek elzálogosítása, vagy kitalálhatnánk mai, korszerű helyzeteket is, –  azt a változatot kell választani, amelyik jobban teret nyit az életnek. Hiszen az életnek abszolút elsőbbsége kell legyen – az Isteni szándék szerint!

Az Isten teremti ezt a világot, megteremtette a világmindenséget, ebben nyilván az embert is a maga szabad akaratával, – de ha nem az élet élvez elsőbbséget, akkor odajutunk, mint ahova jutott Európa, körülbelül az elmúlt nyolc évszázadban. Legalább is innen, Magyarországról nézve és magyar szemmel nézve, de akár Dante Isteni színjátéka felől nézve is, azt látjuk, hogy az 1300-as években kezdődik az az elhajlás a pénz hatalma és uralkodása irányába, amelyik végül is az élet elsorvadásához vezetett, – ez a mai európai népesség – annak a zöme –, mert nemcsak hitehagyott és hitét vesztette: formális kereszténységben él, – hanem az életet is rendre utolsó helyre helyezi, a mai induló párkapcsolatokban a gyermek vállalása nem elsődleges, hanem ki tudja, hányadlagos, – előbb el kell végezni valamilyen egyetemet, utána meg kell ismerni a világot, aztán gyarapodni kell: egy házat, még egy házat, vikkendházat, egy kocsit, ezt-azt-amazt, mire odajutnának, hogy gyermeket vállaljanak a mai emberek, addigra 30 évesek – jó esetben –, és akkor csodálkozunk, hogy nincsenek utódok, hogy elöregszik ennek a földrésznek a népessége, és hogy kénytelenek ilyen aberrált eszközökhöz nyúlni, mint rátelepíteni ide idegen kultúrájú, a mi kultúránkat semmibe vevő, azzal szemben, annak a megsemmisítésére erőszakosan és deklaráltan törő tömegeket.

Hogy példát is hozzak: lehet, hogy sokan meglepődnek, és meg is hőkölnek ezen: létezett egy magyar ősiségi törvény. Amit a reformkorszakban – nagy diadalként ünneplünk mai nap: – hogy a reformkorszak megszabadította a magyarságot ettől az ősiségi törvénytől, – amelyik megtiltotta a föld birtokosainak, azoknak a családoknak, akik addig a nemzet gerincét adták, a nemességnek, hogy a földjüket elzálogosítsák. Hiszen pontosan tudta történelmi tapasztalatából ez az állam, hogy az a politikus, akinek nincs vagyona, az kiszolgáltatottá válik, és nem szabad akarata szerint cselekszik, hanem a felkínálkozó lehetőségek szerint…

G.G.: – Ma megélhetési politikusnak hívjuk…

P.M.: – …és akkor megtiltotta ezt. Amint ezt a törvényt eltörölték, úgy el is tüntették ezt a társadalmi osztályt, de ebbe ennél mélyebben nem megyek bele… Ennél érdekesebb kis példát is hozok: például, gondoljunk egy parasztemberre, aki elzálogosíthatná a szekerét. Erre is akadt egy törvény, ami ezt megtiltotta, mert azt mondta, hogy: neked, ahhoz, hogy a paraszti életedet élhesd, az a szekér nélkülözhetetlen. Tehát nem tesszük lehetővé, hogy azt elzálogosítsd, és alkalmasint megfoszd magadat az élet lehetőségétől. Persze, ez a gondolat a mai napokra átültetve, az élet primátusának az elve… azt még ki kell gondolnunk. És az egész feladat az, hogy jóllehet, ezernyi történelmi példával rendelkezünk a magyar nemzet, – nevezzük csak úgy, hogy ezeréves, általunk ma jól látható történetében, – voltaképpen sokezer éves történelmének a tapasztalata szűrődik itt le, – de a mai élet helyzeteire meg kell adnunk a válaszokat.

Példát hozok fel arra, hogy hogyan lehetne a mai élet helyzeteire a Szent Korona e három elemére, tehát az Isteni értékekre, az egyenlő emberi méltóságra és az élet primátusának elvére alapozva egy mai konkrét kérdésre választ adni: az elöregedés kérdésére, a folyósítható nyugdíjak kérdésére ma Magyarországon és Európában. A Szent Korona Országa jegyében ez egyetlen mondatba foglalható lenne. Nem mi találjuk ki, hanem Váralljai Csocsány Jenő professzor, aki az oxfordi egyetemen tanított demográfiát, ő fogalmazta meg ezt a kulcsmondatot, márpedig ez így hangzik:

Az államilag szavatolt nyugdíj legyen mindenkor arányos a kitanított utódok számával!

Érthető? Tehát nem a megszült vagy az örökbefogadott utódok, hanem a kitanított utódok számával legyen arányos a nyugdíj. Hát ez elsősorban elbátortalanítana mindenkit, aki abból próbálna megélni, hogy gyermekeket gyárt, majd aztán tartsa el valaki őket. Tehát a felelős szülői magatartást ösztönzi, mert tudja, hogy csak akkor jár majd érte nyugdíjban testet öltő társadalmi elismerés, hogyha kitaníttatja azt a gyermeket, vagy azt az utódot. Nem kell mindenkinek egyetemet végeznie, hanem lehet, hogy egyesek csak valamilyen szakmát tanulnak – de ki vannak tanítva. Márpedig az utódok számával való arányosság azt is jelzi, hogy boldogan vállalhat mindenki minél több gyermeket, egy általa életében fenntartható gyermekszámot, hiszen azzal arányos lesz majd az ő nyugdíja.

G.G.: – De mi lesz azokkal, akik esetleg nem tudnak gyermeket szülni?

P.M.: – Fogadhatnak örökbe utódot! Éppen azért fogalmaz így ez a mondat, hogy nem a gyermekére, hanem a kitanított utódára. Bárki fogadhat gyermeket örökbe, hacsak nem akar hedonista életmódot élni, hogy magamnak juttassak, a kényelmem meglegyen, nem vesződöm én a gyermekekkel, és azoknak a nevelésével, nem vállalok értük felelősséget, – utazom ehelyett, tanulok ehelyett, művelem magamat... Tehát ezek olyan, a mai európai életben gyökeret vert gondolatok és értékek, amelyek szembe mennek az élet primátusának elvével, és ezért nincs gyermek, ezért nincs szaporulat.

Hát úgy gondoltam, hogy ítt Húsvét hetében ezt az ajánlatot kell megtennünk. A cél az volna, hogy Európában több állam megismerje ezt, és vállalja fel ezt az állammodellt. Mert ha ezt elérnénk, hogy akár Európa összes állama, a mai, bukásra ítélt, nemzetállami koncepció helyett ezt az államkoncepciót fogadja el, akkor azzal biztos, hogy sokezer évet nyernének a keresztény emberek, a saját és a mi magyar nemzetünk életében. És úgy gondolom, hogy Húsvét hetében ezt el kellett mondanom, hogy meg is osszam a Magyarok Világszövetségének a szándékait, mert valahogy úgy vagyunk vele, hogy a történelmi alkotmányunk nélkül körülbelül akkora jövőnk van, mint amekkora jövője lenne a kereszténységnek Krisztus urunk feltámadása nélkül. Kiürülne.

G.G.: – Hát, ezek kemény szavak, – és nagyon köszönöm Patrubány Miklósnak ezeket a gondolatokat. Én azt hiszem, hogy az egyetlen gond, hogy van-e erre befogadó ország. De ez majd egy következő beszélgetésünk lehet…

P.M.: – Én köszönöm a lehetőséget, – és Jézus urunk feltámadására várva, és készülve az azt követő Húsvéti ünnepekre, búcsúzom.

A tévéműsorban elhangzottakat lejegyezte: Kincsesné Salca Mária