Armageddon nyomában

„Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” „Jézus, szabadíts meg minket, tehetetlen bűnösöket, ellenségeidtől.”

Bírák Könyve: A Tőke válasza: nincs kegyelem!

A Kúria döntött. Szétfoszlottak az illúziók. Talán jól is van ez így. Hátha még többen érzik honnan fúj a szél.

Nem annyira a "verdikt" aljassága meglepő, mint leplezetlen brutalitása. Ennyire magabiztosak, vagy ennyire fejvesztettek a halál kúfárai? Lássuk csak.

A miniszterelnök választ követelt taláros ellenségeitől a devizahitelek jogi természe tére nézve. Megkapta...

Most köszön vissza hangosan a Fidesz jogalkotási dilettantizmusa. Kezdettől fogva azon mesterkednek, hogy a bíróságokat is begyö möszöljék államukba. Nem sikerült, mert rosszul csinálták. Ennek bizonyítéka a méltán világhírü fidesz alkotmány, amelynek alábbi passzusait idézem.

26. cikk (1) A bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatóak.
28. cikk A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.

Ezt támasztja alá, hogy a meghibbant orbáni törvénygyár hetente változtatgatja a jogszabályokat, ideértve az alaptörvényt is?

További bizonyíték bírák jogállásáról és javadalmazásáról 2011. évi CLXII. törvény. Ez a fércmű "A bírói szolgálati viszony létrejötte" c. fejezet elején "Alapelvek" alcímek alatt egy mondatban intézi el a bírák dolgát: 1.§. (1) A bíró ítélkező tevékenységében független.

Ha csak ennyi jutott eszükbe a bírákkal kapcsolatban, most milyen jogon pofáznak Orbán és Kövér, hogy a Kúria bírái gyávák, meg hogy a bankok mellé álltak, megazisten?

Kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, minthogy a bírákat - a társa dalom védelme érdekében - a legkeményebb törvényeknek vessék alá.
Lehet, most furcsákat mondok, de szabályozni kellett volna a bírák viszonyát az

az elemi emberi tisztességhez,-
az empátia normáihoz,-
a jómodorhoz (legalább tánc és illemtani szinten),-
a logikai gondolkodás alapvető szabályaihoz,-
a társadalom nem bíró tagjaihoz,- stb., stb.
A bírák társadalmi viszonyrendszere így szabályozatlan, azaz parttalan. Ezért van az, hogy a bírák egyáltalán nem tudják, hova tartoznak, hol tartanak. Így válhattak öncélokat követő testületté, a "leggonoszabb kaszttá", ahogy ezt korábban bátorkodtam kifejteni épp a deviza ügyek erkölcsi vonatkozá sai kapcsán.

A jelzett cikkben megírtam (még 2011.11.03-án), hogy egyetlen "archimedesi pont" lenne, amelyre támaszkodni lehetne: a Polgári Törvénykönyvnek a "jóerkölcsre" vonatkozó szabálya. Megjósoltam azt is, hogy a bíróságok ezt a szabályt nem fogják alkalmazni.

Miról is beszélünk? "Ptk.200. § (1) A szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg. A szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja. (2) Semmis az a szerződés, amely jogszabályba ütközik, vagy amelyet jogszabály megkerülésével kötöttek, kivéve ha ahhoz a jogszabály más jogkövetkezményt fűz. Semmis a szerződés akkor is, ha nyilvánvalóan a 'jóerkölcsbe' ütközik."

De mi fán terem ez a "jóerkölcs"? Ezt a szőrszálhasogató, kákán is csomót találó, szószátyár, fekete és kék talárban pulpituson pöffeszkedő bíráknak nem volt gondjuk és idejük megfogalmazni. Ez nem véletlen, nem kell miatta rosszallóan csodálkozni. [Azaz az Alkotmánybíróság a 801/B/2002 AB. határozatban kifejti "A magánjogi szabályozás számos ... a jóerkölcsbe ütközés tilalmához hasonló jogelvet, normát tartalmaz. Ilyenek például a joggal való visszaélés tilalma, a más 'visszaélésekkel' szembeni pozícióerősítő szabályok, a kisebbségi érdekek, a gyengébb fél, a fogyasztó védelmét szolgáló rendelkezések, továbbá az érdek- és értékegyensúly felbom lásának megakadályozását szolgáló szabályok. A jóerkölcsbe ütközés tilalma is felfogható úgy, mint a 'szerződéses szabadsággal való visszaélés tilalma. A jóerkölccsel ellentétes viselkedés tartalma tekintetében az Emberi Jogok Európai Bírósága (is) respektálja az állami bíróság által hozott ítélet meghatározását, amely szerint a jóerkölccsel ellentétes viselkedés olyan magatartásként határozható meg, amelynek jellegzetessége, hogy azt az érintett személy kortárs honfitársainak nagy többsége inkább rossznak, mint jónak tartja." De ki nem szarja le az Alkotmánybíróság nézeteit. A Kúria biztos le...

Az erkölcs (jóerkölcs) - mióta világ a világ - a többséget a kisebbséggel szemben, a gyengét az erőssel szemben, a szegényt a gazdaggal szemben, az együgyüt a ravasszal szemben igyekezett oltalmazni. Ezt az oltalmat az állam, jelesül a bíróság volt hivatva biztosítani, a hátrányokat saját bölcses ségével, hatalmával kiegyenlíteni - ellensúlyozni.

Csakhogy a kapitalizmus farkastörvényei az örök erkölcsi törvények ellentettjei. Hogyan lenne elvárható a kapitalizmus szolga-bíráitól, hogy ellentétes elveket fogalmazzanak meg és kenyéradóiktól védjék azokat a milliókat, akiknek nem ér a nevük.

Most szemelgessünk kissé a Kúria kőtábláján.

A Kúria szerint "devizában adósodott el" aki a bankokkal szerződött. Miért? A bankok mennyi devizát halmoztak fel, ill. kötöttek le a hitelezéshez? Egyetlen "rappent" (fillért) sem, nemhogy frankot. Nem tudom, a Kúria bölcsei hány deviza hitel szerződést olvastak el. Ezekben ugyanis expressis verbis nem szerepel olyan kikötés, hogy a hiteligénylőnek devizaszámlát nyitnak, részére devizakölcsönt nyújtanak. A szerződések "csupán" arról szólnak, hogy a szerződéskötés időpontjában kedvező(nek látszó) kamatlábal nyujtott kölcsön havi törlesztéseinek összegét svájci frankban is ki kell számítani és amennyiban a frank árfolyama (netán) változna, a forint törlesztés összegét a frank árfolyama alapján kell meghatározni. Ez tehát nem devizakölcsönzés, hanem árfolyam számítási müvelet, egyszerü szorzás, ill. százalékszámítás. Mögötte nincs semmiféle banki többletszolgáltatás, többletköltség, többletkockázat - csak haszon...

Fenti cikkemben bőven fejtegettem és grafikonokkal is szemléltettem, hogy a svájci frank a hitelkihelyezések időpontjában nem az legstabilabb, hanem az egyetlen stabil valutának látszott.

A csaló bankok elsősorban erre apelláltak, persze nem a szerződések szövegében, hanem a "piározás" keretében. Állitólag olyan "kedvcsináló" plakátok is díszelegtek a bankok falán, amelyek a frank iránti dőre bizalmat voltak hivatva kiváltani az árfolyam stabilitás szöveges és grafikus bemutatásával.

A bírák szerint a hitelszerződések nem tekinthetők "uzsorás" szerződéseknek sem. Belefoghatnék most az uzsorakamat fogalmának boncolgatásába, de nem teszem, mert ostobaság lenne az "uzsoracivilizáció" szolgabíráin számonkérni, hogy nem ismerik az uzsora fogalmát. Mindazonáltal, pusztán a hecc kedvéért, ideiktatnék egy passzust az uzsora kamatszedés (zsidó) erkölcsi - jóerkölcsi (...) normáiból.

"A kamatszedés annak romboló hatásai miatt volt és van tiltva. Isten az áldások Istene, de az áldásait feltételekhez köti. Izrael egy szövetségi viszonyban állt Istennel, aminek részeként a törvény pontos követése által biztosítani kívánta számukra a fizikai áldásokat, az anyagi jólétet és biztonságot, valamint egy relatív egyenlőséget társadalmi szinten. Isten elve a következő: "Aki sokat gyűjt, nem bővelkedhet, s aki keveset, az nem szűkölködhet" (II. Móz. 16:18; 2Kor. 8:15). Senkinek nem lehetett túl kevés: "Ne legyen köztetek szegény" (5Móz. 15:4) és senkinek nem lehetett aránytalanul túl sok vagyona, különösen nem a nemzettestvére kárára. A félreértések elkerülése végett tegyük hozzá gyorsan, hogy ezzel Isten nem egyféle szocializmust, vagy kommunizmust propagált, mint inkább az embertársaink iránti szeretetből fakadó gondoskodást. Adni a magunkéból illik, és a magántulajdon szentsége ugyancsak az isteni rend részét képzi (lásd A keresztény hit és a magántulajdon szentsége című írást). A szövetség népét reprezentáló egyéni izraelita nem számíthatott fel kamatot egy másik izraelitánk a kölcsön adott pénzre, sőt, az adósságokat, hiteleket heted évente kötelessége volt elengednie: (Mózes 15:1-2 1.) Minden hetedik esztendő végén el kell engedni az adósságot. 2. Az adósság-elengedés módja pedig ez: egy hitelező se követelje felebarátjától, testvérétől azt a kölcsönt, amit embertársának kölcsönadott, mert adósság-elengedés hirdettetett JHVH-ért. (5Mózes 15:7-8 8) …. ne légy kemény szívű és szűkmarkú szegény testvéreddel szemben, 8. hanem légy hozzá bőkezű, és adj neki szívesen kölcsönt, amennyire szüksége van, amiben szükséget szenved. (v.ö. Sirák 4:1-6).Ez a törvénypont megmentet te az arra rászoruló egyént a teljes elszegényedéstől, lepusztulástól és kilátástalanságtól. Ez a rendelet tovább biztosította a társadalmi egyenlőséget, hiszen lehetetlenné tette azt, hogy egyesek egyre nagyobb vagyont halmozzanak fel, mások pedig véglegesen elveszítsék mindenüket, ami előbb utóbb véres konfliktusokat von magával. Egy olyan rendszerben, ahol hosszútávon a gazdagok egyre gazdagabbak lesznek, a szegények száma addig fog növekedni, amíg az elszegényedett és kisemmizett réteg reménytelenségében fel fog lázadni.Amikor az Izraeliták betelepültek az Ígéret földjére, a nemzetségek sorsvetés által, vagyis Istentől kapták meg örökrészüket (Józsué 13-25 fejezetek). Isten pedig a törvénye által biztosította azt, hogy a Tőle kapott örökrészt nem veszítheti el senki végérvényesen. Tény azonban, hogy az izraeliták minden további nélkül szedhettek kamatot az idegenektől (5Móz. 23:20), ami első hallásra talán sokak számára igazságtalannak tűnik. De legyünk tisztában ennek az okaival. Az idegenek nem álltak szövetségben Istennel, nem éltek Isten parancsolatai szerint, nem gyakorolták az áldásokat magával hozó gazdasági rendet, így nem is állhatott jogukban azok áldásainak élvezete. Izrael el volt különítve attól a pogány világtól, amely Sátán rendszere szerint élt és funkcionált. Ugyanakkor tartsuk szem előtt azt is, hogy itt Isten nem utasította az izraelitákat arra, hogy az idegeneknek feltétlenül csak kamatra adjanak kölcsönt, erre csupán lehetőséget adott, de koránt sem volt kötelező. Egy igaz szívű izraelita élhetett azzal a lehetőséggel, sőt kívánatos is volt, hogy példázza Isten igazságos útjait az idegen nemzet tagjai előtt, felébresztve benne az Isten utáni vágyat, s hogy az azt mondhassa: "Bizony, bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet!" (5Móz. 4:6).

Ezért mondtam, mondom és fogom mondani: nem helyeselhető ha milliókat sújtó bűntettek ügyében olyan kapitalista törvényszolgák ítélkeznek, akik a mózesi "jóerkölcs" talaján állnak.

Van aztán olyasmi az ítélkezésben, hogy "vélelem", meg "fikció". Mindkettő veszélyes, de nem egyformán veszélyes fegyver a paragrafus bűnözők kezében. A "vélelem" olyan feltevés, ami igaz is lehet. Két fajtája van, a megdönthető és megdönthetetlen vélelem.

A "fikció" ezzel szemben valótlan, ill. nem létező tény valónak elfogadása valemely törvényi tényállás vagy ítélet megfogalmazása, alkalmazása érdekében. A "jogtábla" III. passzusa ilyen fikciót alkalmaz, amikor tényként leszögezi, hogy az ügyfelek tájékoztatásának 'ki kellett terjednie' az árfolyam változás lehetőségére és arra, hogy ennek milyen hatása van (lesz) a törlesztő részletekre.

Középkorú ügyvéd fiam is "devizafogoly". Kérdeztem, tudta e milyen szerződést köt? [6 milliót vett fel, öt éven keresztül havi 45.000 forintonként mintegy 2,7 milliót törlesztett addig, amikor a részlet havi 120.000 forintra emelkedett. Ezt árfolyamrögzítéssel sikerült havi 85.000 forintra letornáznia. Így fennálló tartozása jelenleg mindössze 12 millió forint. A futamidő vége 71-éves koráig ér. Úgy tűnik feltaláltuk a "többgenerációs" hitelt...] Kérdésemre azt vála szolta, Erről - így nem tájékoztatták. Elhigyjem neki, vagy a kúriásoknak higyjek?

Igazán "aranyos" a IV. passzus is. Ezt azt tartalmazza, hogy ha a bíróság érvénytelenséget észlel "a szerződés érvényessé nyilvánítására kell töreked nie" ezt - a Kúria szellemiségével összhangban - csak úgy lehet értelmezni, hogy ha és amennyiben az uzsorás szerződés - valami jogi műhiba miatt - érvénytelen lenne, érvényessé kell tenni.

A Kúria döntnökeinél hiányzik egy kerék. A VI. passzus szerint be méltóztatnak várni az Európai Unió Bíróságának a döntését abban a kérdésben, hogy az uzsorás szerződések "egyoldalú (!) szerződés módosítást lehetővé tevő kikötés mikor felel meg az 'átláthatóság' (?) követelményének." Itt állt meg az eszem. [Az újraindításhoz igénybe venném olvasóim szíves segítségét...]

Ha jól értem, az EU Biróság abban akar dönteni, hogy egy magyar (!) nyelven íródott szöveg egy magyar (!) balek számára érthető e? Kiváncsi vagyok, mit tartalmaz majd a megrendelt "műfordítás" és azt hogy nyomja le majd az adósok torkán a tisztelt Kúria?

Dehát nincs benne világosan a Ptk. 201 §-ában, hogy a felek a szerződéskre vonatkozó rendelkezésektől csak egyező akarattal térhetnek el? Ez az egyező akaratnyilvánítás nem vonatkozna a szerződések tartalmára, különösen a hiteladósok jogaira? Dedhát ez agyrém!

Amúgy a szerződések kötésére és teljesítésére egy ősi jogelv tartalmaz megszívlelendő szempontokat, abból kiindulva, hogy egy szerződés, és annak minden kikötése kétoldalu! "A 'pacta sunt servanda' antik római jogelv. Lényege, hogy a szerződésben foglaltakat teljesíteni kell. Ezt erősíti a hatályos Ptk-ban megfogalmazott szabály, mely szerint a polgári jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és 'tisztesség' követelményének megfelelően, kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni. Lám, megint oda lyukadok ki, hogy "tisztesség", de mit jelenthet ez a gój fogalom a bíráknak? Tán' az olvasóknak mond valamit, ezért benne hagyom ezt a passzust a szövegben.

A banki partner jóhiszeműségét/rosszhiszemüségét könnyü lenne vizsgálni. Csakhogy Pintér rendőr ségnek kéne' vizsgálni pl. az Orbán barát Csányi ótépéje által készített, vagy felhasznált hosszú távú kockázat elemzést a frank árfolyammal kapcsolatban,- az ugyancsak Orbán barát Járai Zsigmond szemhunyását és hallgatását a svájci (!) vészjelzések kapcsán,- és az ugyancsak Orbán barát Orbán atyai jóindulatát (Csányi mentegetését) az egész disznhósággal kapcsolatban. Ez momentán nem túl reális lehetőség...

A tudatos emberi tevékenység egyik ága a logisztika, a másik a kockázatelemzés. Az utóbbi tudo mány, sőt művészet, amit a bankok űznek a legmagasabb fokon.

A bankok a "rendszerváltás" óta különös szorgalommal helyeznek ki rossz hiteleket, de figyelemmel vannak arra, hogy az állam időnként százmilliárdokkal "konszolidálja" őket, ezért a gazdasági és a személyes kockázat gyakorlatilag nulla.

A csalárd (galád) hitelezés bevett formája szélhámosoknak hitelezni,- tőlük a hitel egy részét visszakapni,- a bankot csődbevinni,- szanálni,- majd újra feltőkésítteteni. Sok bank eljátszotta ezt.

Ezúttal azonban egészen másról volt - van szó. Többszázezer gyanútlan embert kellett és lehetett kamatcsapdába csalogatni. Ebben az esetben tulajdonképp szintén nem volt banki kockázat, mert a svájci frank árfolyam manipulációt egy nemzetközi bankár bűnbanda tervelte ki és hajtotta végre. A valuta árfolyam spekuláció amúgy legismertebb tőzsdei manipulációk egyike. Kivitelezői az u.n. hedge fundok.

Ennél a módszernél az állampolgár nem mint adózó fizet a bankok miatt, hanem személyesen fizet extraprofitot a bankoknak mint léprecsalt hiteladós.

Az egyik legismertebb árfolyam spekuláns épp, Orbán atyai barátja, Soros György "született Schwartz György (Budapest, 1930. augusztus 12.) magyar zsidó származású amerikai befektető, pénzügyi spekuláns, közgazdász. Társadalmi szervezeteket támogató nemzetközi alapítványáról is ismert. Soros azzal vált híressé, hogy 1992-ben az úgynevezett „fekete szerdán” masszív spekulációval ütötte ki az angol fontot az akkori európai átváltási mecha nizmusból."

Nem a jelen cikk témája annak elemzése, hogyan hitegeti az Orbán kormány a nyomorult hiteladósokat. Azzal sem foglalkozom - most - hogy kapzsi ügyvédek és politikai pecsenyesütők milyen módszerekkel folytatják az adósok bankok által elkezdett átverését.

A helyzet paradox. Orbán felhorgad a bírák elle. Ugyan miért? Hisz amit most a Kúria bírái művelnek csak betetőzése - hitelesítése annak a disznó ságnak, amelynek maga Orbán is részese. Miért hőzöng hát? A közelgő választások miatt. Semmi másért. Ez is egy szerepjátszás a sok közül amiben Orbán jeleskedik. A hitelkárosultak érdekében kiállni, helyesebben szólva pofázni, kifizetődőnek látszik. A sok hülye fut a pénze után és annak reményében, hogy amit elvesztett a bankok vámján, visszanyeri a választások révén, Orbánra szavaz megint. Hajrá magyarok!

Ami mármost engem illet, oda akarnék kilyukadni, hogy a frankhitel válságnak nincs pénzügyi, ill. jogi megoldása. Nincs kapitalista - a kapitalista rendszeren belüli - megoldása. Ami történt, teljes összhangban van a kapitalista joggal és erkölccsel. Ebben a kérdésben a kapitalista osztálybíróság letette a garast. Nem adhatott mást mint mi lényege. Az üzenet teljesen világos.

A "jogtáblát" kell a kapzsi bankárok, a maffiózó politikusok és a lelkiismeretlen bírák fején széttörni, de ez már egy új rend feladat

forrás : www.szeszak.hu

A XX. században öntötték a dák karkötőket

Adrian Iorgulescu, volt Kulturális miniszter néhány éve, több mint hat millió eurót fizetett állami pénzből hamisított dák karkötőkért - írja cikkében a ZIUAnews.


A hamisításra a legrégebbi európai labor a Brussels Art Laboratory vizsgálata derített fényt. A brüsszeli intézmény vizsgálata megállapította, hogy a dáknak vélt leletek újkeletűek.

A ZIUAnews internetes portál szorgalmazza a volt Kulturális miniszter és mindazok kivizsgálását, akik érintettek voltak Románia történelmének meghamisításában és a nemzeti vagyon megkurtításában.

A portál beszámol arról, hogy a hatóságok egyetlen percig sem gondoltak arra, miként lehetséges, hogy 38 darab karkötőt találjanak egyetlen helyen, mintha az összes dák egy helyen gyülekezett volna, hogy egyetlen gödörbe tegyék karkötőiket, amit kétezer évvel később három személy megtalált. Ugyanakkor azt sem lehet pontosan tudni, hol is van az a régészeti lelőhely, ahol azt a számos karkötőt megtalálták.

A ZIUAnews cikkében részletesen feltárja, hogy a hamisított dák karkötők, melyekért hat millió eurót fizettek, miként kerültek a Román Történelmi Nemzeti Múzeumba.

2013.12.12. 19:43

Puritán módon, a Biblia szerint él az egykori orosz multimilliomos

German Steriglov egykor Oroszország második leggazdagabb embere volt, saját bevallása szerint szobájában szinte plafonig értek a készpénzzel teli táskák. Volt államfőjelölt, indult Moszkva polgármesteri székéért, a Maserattik és Ferrarik sorakoztak garázsában, luxusjachtok és magánrepülőgépek álltak rendelkezésére, ám 2005-ben úgy döntött, felhagy fényűző életmódjával, megvált vagyonától, és családjával kiköltözött egy a moszkvai régióban fekvő erdőbe, ahol megmaradt pénzén házat épített. A legközelebbi szomszédjuk 15 kilométerre lakik. A mélyen vallásos férfi szerint a paraszti életmód segített megtalálni a boldogságot.

German Sterligovot a Szovjetunió bukása utáni első milliomosként tartják számon, aki a zűravaros jogi és gazdasági környezetet kihasználva, 24 évesen szerezte meg első dollármillióját. A férfi Moszkva legelitebb negyedeiben élt, és olyan mágnások kérte tőle kölcsön, mint Vladimir Gusinsky, vagy a jelenleg börtönbüntetését töltő Mihail Hodorkovszkij.

Sterligov 200 millió dolláros vagyont pazarolt el a választási kampányokra, minden értékes ingatlanától és ingóságától megszabadult, hogy rendezze tartozásait, majd elvonult a nyilvánosság elől, hogy a Biblia szerint éljen. Saját bevallása szerint feleségének igen nehéz volt, hiszen nem ehhez az életmódhoz szokott hozzá, de mára elégedett, hisz a gyerekeik rendes, normális életet élnek.

A szegényes életmódot komolyan veszi az egykor dúsgazdag férfi, hisz a család legutóbbi négy gyereke nem kórházban, hanem az elektromos áramot nélkülöző erdei házban született. A família önellátó, pénzt csak cukorért, sóért és teáért adnak ki.

German szerint, amíg gazdag volt, addig sem folytatott pazarló életmódot, bár mindig a legdrágább, legelitebb környéken éltek. A mélyen vallásos, ortodox hitű szülők nem adták iskolába gyerekeiket, szigorúan betartják a vallási parancsolatokat, és egyáltalán nem kívánnak visszatérni korábbi életmódjukhoz.

http://filantropikum.com/puritan-modon-a-biblia-szerint-el-az-egykori-orosz-multimilliomos/

Egy falu, ahol senkit sem kell segélyezni - egy gazdálkodó közösség

b_200_200_16777215_00___images_watermarks_belecska5.jpgTolna megye legszegényebb vidékén egy háromszáz lelkes községben hét éve senki sem kapott rendszeres segélyt, mégsem zúgolódnak. A Heti Válasz megnézte, hogyan lehetséges ez. Egy szociális falugazdaság története.

A polgármester széttárja a karját, és nevet rajtunk. Azt mondja a mosolya: nem értenek maguk onnan a városból semmit. Mert itt van két állítás. 1. A környéken 20-30 százalékos a munkanélküliség. 2. Hiány van gyümölcsből, mert nagy az élőmunkaigénye, munkáskezet pedig alig kapni.

Azt hiszik, hogy ezek a tények ellentétben állnak egymással, hogy itt, Belecskán felborul a normál logika? Nem lehet egyszerre munkaerőhiány és -felesleg? Pedig a válságövezetek így működnek. És mi nemcsak értjük ezt, hanem ebből élünk. Így lehetséges, hogy bár a környéken hatalmas a munkanélküliség, a faluban egyetlen ember sem kap szociális segélyt. Immáron hét éve.


1998-ban kezdődött minden. Belecskára, ebbe a 300 lelkes Tolna megyei faluba vendég érkezett, egy kertészmérnök. Jakab Róbert, az állatorvosból lett polgármester (cikkindító fotónkon) arról panaszkodott régi ismerősének, hogy megszűnt az egykor virágzó termelőszövetkezet, a faluban 32 százalékos a munkanélküliség. A mintatehenészetből az új olasz tulajdonos kamionmosót akart kialakítani, a teheneket levágták, a 30 milliós fejőgépeket motorfűrésszel szabdaltatta fel, ám a marhák helyére nem fértek be a járgányok - hiábavaló volt a pusztítás.

A földekről is elbocsátották a parasztokat, mert az új tulajdonosok 30 hektáros táblákat hoznak létre - ahol korábban harmincan dolgoztak, ma egy traktoros is elég. Öt nap alatt felszántják, 15 nap alatt bevetik, aratásig még őt is elküldik munkanélküli-segélyre.

A kertészmérnökből is áradt a panasz. Tízezer eperpalántát rendeltek tőle, de mind a nyakán maradt. Óriási a kár, a szamócát ugyanis szeptemberben kell kiültetni, és akkor már május eleje volt, vagyis közelített az eperszüret ideje. Ki lenne az az őrült, aki megvenné tőle a fejletlen hajtásokat?

- Én - mondta a polgármester. - Ha elég jövőre, kifizetnem.

A szamóca-hadművelet

Így kezdődött minden, ezzel a bolond ötlettel. A munkavédelmi felügyelőség hüledezhetett volna, ha tudja, hogy négy segélyezett és az önkormányzat két hivatalsegédje másnap estére mind a tízezer tövet elültette a községháza addig parlagon fekvő kertjébe. Aztán a polgármester pályázaton megnyerte a palánták árát.

Egy évvel később már 55 ezer forintot hozott az eperültetvény, egy ember kéthavi segélyének megfelelőt, és a boltosok házhoz jöttek a csemegéért. Jakab Róbert úgy érezte magát, mintha megütötte volna a főnyereményt. Rájött, hogy a segélyezettek nemcsak vihetik a pénzt, de hozhatják is. Összeült a testület, és úgy döntöttek: gyümölcsfákat fognak ültetni. A rászorulók majd leszedik a termést. "És mi lesz, ha valaki nem akar dolgozni?" - kérdezték. "Annak nem fizetünk segélyt" - adták meg a választ.

A doktor úr, ahogy a faluban szólítják, igazi csodabogár, ütött-kopott kockaladával közlekedik, agyonmosott a pulóvere, és szemüvegkerete is 15 éve kiment a divatból, az asztalán pedig olyan összevisszaságban hevernek az iratok, mintha ráborult volna az iratszekrény. Ám annak, amit alkotott, az egész országból a csodájára járnak.

Négyszáz cseresznyefával és 800 meggyfával indítottak. Azután 1500 őszibarack-, 700 kajszi-, 800 körte-, 600 dió-, 400 alma-, 300 szilvacsemete következett. Az eperültetvényt megnégyszerezték, hét fóliasátruk van, harminc méter hosszúak, maguk termelik meg a palántákat is. Hét embert foglalkoztatnak piaci béren, 11-en vehetnek részt a sorsfordító-sorsformáló regionális programban; három hónap gyümölcstermesztői gyakorlati képzést kapnak, majd egy évig továbbfoglalkoztatja őket a munkaügyi központ. Emellett 23 tartós munkanélküli dolgozik náluk.

- Nincs feszültség. Ha valakinek nincs bevétele, hirtelen piszkos nagy munkakedve támad - summáz a polgármester. Megállunk az egyik önkormányzati földbirtok mellett. Két apró "szociális" traktorral hatan-nyolcan dolgoznak a földön, fűszerpaprikát és kelkáposztát palántáznak.

Rokkantakat a tűző napra

- Az elsők között kezdtem dolgozni az önkormányzatnál. Éppen még kaszálni nem köllött, de csináltam én már mindent, szántottam, raktam falat, pucultam is - utal rá Dernschner János, az egyik traktoros, hogy a téli hónapokban sem állnak le, akkor újítják fel az önkormányzati épületeket. János simítja el a rögöket, a másik traktor megy a nyomában, a vezetőnek háttal két asszony ül, ők adagolják a paprikatöveket a palántázógépbe. Két másik nő jár földig görnyedve a nyomukban.

- Foltolnak. Amit véletlen kihagy a gép, kipótolják - magyarázza Várnainé Varga Aranka, aki öt éve dolgozik itt. Hatvankétezer forintot visznek haza; ha segélyen lennének, 28 ezret kapnának.

- Éljen meg abból az, aki az íróasztal mellett kitalálta - fűzi hozzá Benedekné Mária.

- Nem a legkönnyebb munka, de jó látni, hogy amit csinálunk, abból lesz is valami - mondja az idősebb foltoló, és ránk szól, hogy lépjünk arrébb, mert a barázdában járunk, így visszafelé a traktor nem találja majd meg a nyomot.

Az országban 194 településen folyik egyéni szociális földprogram, ami annyit tesz, hogy a nélkülözők ingyen kapnak például egy malacot, és hozzá havi 50 kilogramm terményt. Ha felnevelik, sikeres a program. Ha megsütik - időnként az is előfordul -, akkor leírják kárként. Belecskán máshogy gondolkodnak: itt a falu szervezi a munkát és az értékesítést is, a polgármester írja a pályázatokat, az emberek pedig csapatban dolgoznak.

- Idén először éppen ezért maradtunk ki a támogatásból - panaszkodik a polgármester -, mert egyénekre írták ki a pályázatot. Rokkantakat, időseket, sokgyerekeseket támogatnak. Hát nézze meg, hol bírja ezt a munkát egy beteg ember, itt a tűző napon? Megélhetést kell adni, munkabért, és nem három hónapra, mert az olyan az embereknek, mintha orrba vágták volna őket.

Befektetésre is szükség van, a facsemetéket meg kell venni, a kerületet körbe kell keríteni, és addig is élni kell, amíg beérik a termés. Az állam 70 százalék támogatást ad a tartós munkanélküliek fizetéséhez, elég tehát a 30 százalékát kitermelni, és akkor a munkások már egy fillérbe sem kerülnek a falunak. Ahol a feltételek közül egy is hiányzik, ott hiába magas a munkanélküliség, nem lesznek a földeken munkáskezek - értjük meg lassan a helyi törvényeket.

Ám nem árt tudni, ha Belecska szegényei egész nap a tévé előtt hevernének, az állam a mostani költség feléből, vagy még kevesebb pénzből megúszná. Nem volt még olyan év, amikor a polgármester tízmillió forintnál kevesebbet nyert volna pályázaton. De nyernek, mert minden politikus imádja az aktív szociálpolitikai intézkedéseket, mert úgy érezheti, nem feleslegesen tölti a pénzt a nélkülözők önsorsrontó tömegébe. Ehelyett csupa hálás, szorgos szegényt támogathatnak, akik saját hajuknál fogva emelik ki magukat a segélyezettek közül.

- Tavaly már hétmillió forint árbevételünk volt, és négy év múlva önfenntartóvá válik a gazdaságunk. Ennyi idő kell még az ültetvények beéréséhez - jelöli meg a célt a doktor úr.

A legnehezebb az ellenérdekeltséggel való küzdelem. Az eperültetvényen dolgozó Szedeli Csilla gyermekétől az állam azonnal elvette az óvodai ingyenes étkezést, ahogy munkába állt. Most 62 ezer forintot keres, és hétezer forintot kell kifizetnie belőle.

- Így van ezzel a falu is. 2006-ban a munkanélküliségi ráta hat százalék alá esett, rögtön elvontak tőlünk 2,5 milliót - panaszkodik a polgármester.

Aszalás napenergiával

Szegényes házak között, gazban gázolunk. Szokatlan érzés, mert a kelet-magyarországi falvakban már úgy érzi az ember, hogy a tartós munkanélküliekkel egyenként fényesíttetik ki a fűszálakat. "Az árokpart megvár, mindenki a földeken van, mert az eső miatt késésben vagyunk" - mondja a polgármester. Kemenceszerű építményhez érkezünk, ez a legújabb szerzemény, a napkollektoros gyümölcsaszaló. Öt cserényben (hálós aljú fiókban) három nap alatt összesen 300 kilogramm terményt aszalnak. A sárgabarackért kilogrammonként 800 forintot is elkérhetnek, a fűszerpaprikáért 2500 forintot.

Búcsúzóul megnézzük a falu szarvasgomba-ültetvényét. Az ötven tölgyfacsemete hat év múlva kezd teremni, és 200 évig nő majd a gyökereknél a kilogrammonként 80-120 ezer forintot érő gomba.

"Majd 198 év múlva megjegyzi valaki: rendes volt a vén tökéletlen" - mondja önironikusan Jakab Róbert. Kételkedve hallgatjuk, de aztán arra gondolunk: azt ki hitte volna el neki, hogy a 32 százalékos munkanélküliséget hét év alatt a negyedére csökkenti úgy, hogy egy üzem sem települ a falujába?

 

Út a Jövőbe

Csak 6 bírta 620-ból az első kurzust

Magyarország a világon az elsők között tanulhatta a dzsúdót egy japán mestertől, ráadásul azt is elmondhatja magáról, hogy itt jelent meg az első nem japán nyelvű dzsúdószakkönyv. A több mint száz évre visszanyúló történet szálait a dzsúdótanár unokája, Nagamija Sódzsi kezdte el felgöngyölíteni.

Bár Nagamija Sódzsi sohasem ismerte nagyapját, a család emlékezetében megmaradt, hogy Szaszaki Kicsiszaburó a 20. század elején Budapesten dolgozott dzsúdóoktatóként. Azt is tudni vélték, hogy egy szakkönyvet is írt Németországban vagy Magyarországon, ennek újrafelfedezéséig közel száz év telt el. A fizikusprofesszor Nagamija 2005-ben is járt nálunk, és Csörgő Tamás fizikussal próbálta megtalálni nagyapja könyvét. Némi nehézséget okozott, hogy augusztusban zárva volt az Országos Széchényi Könyvtár, de a jó kapcsolatoknak köszönhetően végül hozzá tudott jutni a könyvhöz. Ebből rajzolódott ki a magyar dzsúdózás szinte feledésbe merült története. Nagamija a Testnevelési Egyetem Sporttudományi Klubjában idézte nagyapja emlékét.

Kicsiny japánok vs otromba muszka medvék

Szemere Miklósról rengeteg legenda született, a 19. század végén, 20. század elején élő férfi a közélet jellegzetes figurája volt, aki politikai pályája mellett szenvedélyesen szórta a pénzt, ha lóversenyről vagy kártyáról volt szó. Azért a szerencsejátékokon túl is látott, imádta a sportot, a céllövészet egyik hazai megteremtője volt, és mint kiderült, a magyar dzsúdózás is sokat köszönhet neki. Ő hozatta az első japán edzőt az országba.

A nemzeti sorskérdéseken is sokat tépelődő Szemerének feltűnt, hogy az 1905-ös orosz-japán háborúban a japánok úgy is tudtak csatákat nyerni, hogy gyengébb felszereltséggel és kisebb haderővel bírtak. Ahogy később írták: „a kicsiny japánok az otromba muszka medvét lekapták a tíz körmükről”.

Az is meglepő volt Szemerének, hogy a mérsékelt és szubtrópusi éghajlaton élő japánok kétszer-háromszor annyit tudtak gyalogolni a szibériai hidegben, mint a hazai pályán lévő oroszok. Arra a következtetésre jutott, hogy a japánok a pedagógia rendszerként induló dzsúdónak köszönhetik különleges kitartásukat. Úgy gondolta, az ilyen tulajdonságok a magyarokra is ráférnek.

Nem hezitált sokat, levelet írt a modern dzsúdót rendszerbe foglaló Kano Dzsigorónak, hogy küldjön oktatókat, akik megtanítják a magyarokat a küzdelemre és a fájdalom elviselésére. Az Osztrák-Magyar Monarchia külügyén is átfutó kérésre jött is válasz, Kano egyik tanítványait ajánlotta. Szemerének azért volt néhány kikötése. A társasági életben is jól forgolódó képviselő talpig úriembert, gentlemant akart, aki beszél európai nyelveket, és vállalja, hogy négy hónapig folyamatosan Magyarországon marad. Szemere megígérte, minden költséget magára vállal.

Aki nem bírja, kiszáll

A választás végül Szaszaki Kicsiszaburóra esett. A japán mester nem tétlenkedett, a kor közlekedési viszonyaihoz képest villámgyorsan, a meghívás után két hónappal ideért. 1906. márciusában hajózott be Budapestre jó néhány tatamiszőnyeggel felpakolva. Már csak a tanítványok hiányoztak.

A sokáig csak cirkuszi mutatványként kezelt japán küzdősportok ekkor már nem voltak teljesen ismeretlenek Magyarországon sem, legtöbbször dzsiu dzsicuként hivatkoztak rá, de Szaszaki kurzusára még toborozni kellett az embereket. A Budapesti Hírlap április 23-i számában, valamint az egyetemeken hirdették meg az edzéslehetőséget.

Túlzás nélkül óriási volt az érdeklődés, a Lágymányoson, az ELTE mai Bogdánffy utcai sportpályájának területén tartott edzésekre 620-an jelentkeztek. A felvételi bizottság azonban szigorú feltételeket támasztott, így csak hatvanan kezdhettek dzsúdózni. Az első kurzus nem volt igazi sikertörténet, gyors volt a lemorzsolódás, három hét múlva már csak hatan voltak, de ők aztán kibírták a négy hónapot. A többiek egyszerűen megszöktek.

A Szaszaki Múzeum alapítója, a hatdanos, olimpiai harmadik dzsúdós Ozsvár András úgy véli, a tanítványok nem voltak felkészülve a japán keménységre és szigorúságra. „Egyszerűen kinyiffantak, nem szoktak hozzá a sok békaügetéshez, és ahhoz, hogy a visszapofázásnak nincs helye. Rettenetes kemény ember lehetett.”

A Budapesti Hírlap szerint Szaszaki minden nap vezetett edzéseket, délután négytől este nyolcig. „Egy-egy tíz emberből álló csoport 30 percig birkózik” – írták, de ahogy korábban láttuk, egy tízfős csoport sem jött ki egy idő után.

Dzsúdónemzet lehettünk volna

A négyhónapos kurzus után Szaszaki elhagyta Magyarországot, de még feltűnt egy német herceg magánoktatójaként is. Szaszakival nagyjából egyidőben kezdtek tanítani dzsúdót Londonban, Berlinben és Párizsban is, néhány évvel korábban pedig az amerikai elnök, Theodore Roosevelt is vett órákat. Szemerének köszönhetően Magyarország a világ első országai között volt, ahol Japánon kívül elkezdték a dzsúdóoktatást. Ezzel a lehetőséggel azonban nem tudtunk élni. Szakemberek szerint, ahogy a franciák a száz évvel ezelőtti alapokból indulva az egyik vezető nemzetté nőttek a dzsúdóban, úgy előttünk is hasonló út állt.

A hat tanítvány, akik közül még nem sikerült mindenkit azonosítani, nem tudta széles körben átadni tudását. Ozsvár szerint az egyik ok az volt, hogy a veszélyes fogások miatt egyszerűen betiltották a dzsúdót, csak illegalitásban létezett. Pedig mikor Szaszaki érkezett, még más volt a hozzáállás: „A japán birkózás tanulása kellő felügyelet mellett egyáltalán nem veszedelmes”  – állt a Budapesti Hírlapban.

30-35 év egyelőre feltérképezésre vár a hazai dzsúdótörténetben, azt egyelőre csak valószínűsítik, hogy az 1940-es évek elején a Testnevelési Főiskolán oktatni kezdő Vincze Pál valamelyik Szaszaki-tanítványtól szerezte ismereteit. Nagamija úgy tudja, az egyik tanítvány kivándorolt Amerikába, majd évekkel később visszatért, és saját klubot próbált alapítani.

Szaszaki ugyan elment, de gondolt a jövőre, tanítványainak egy szakkönyvet hagyott hátra, hogy az alapján a dzsúdóoktatás később is folytatódhasson. A japán mester németül írta meg rövid itt tartózkodása alatt, „Djudo - A japán dzsiu-dzsicu tökéletesített módszere" címen megjelent könyvét, amit Speidl Zoltán fordított magyarra. A könyv ma már önálló életet él, Nagamija Japánban újra kiadatta, meglepő módon magyarul, majd a magyar szövetség is közreadott egy változatot belőle, amit az idei Eb-résztvevők is olvashattak. Szaszaki gazdagon illusztrált könyve azonban már bárki számára elérhető a Magyar Elektronikus Könyvtárban [1].

A könyv nemcsak magyar, de az egyetemes dzsúdó szempontjából is különleges. Szaszaki mesterét, Kanót is megelőzte. A dzsúdóalapító csak 1907-ben vezette be azt, hogy az oktatók fekete, a kezdők fehér övet viselnek. A nálunk tanító mester viszont már a könyvében is ezt a rendszert ismertette. A könyv fotó is izgalmasak, egy kivételével a dzsudokák minden fotón hosszú dzsúdókabátban, de rövid nadrágban szerepelnek, az 55. oldalon található képen azonban már a ma is használatos dzsúdogi (dzsúdóruha) jelenik meg, már hosszú nadrággal hordják a kabátot.


Fehér János

Újabb hiénát állított bíróság elé a Fehér Kéményseprők Szövetsége

Fehér Kéményseprők fejléc

Közleményben tudatja a Fehér Kéményseprők Szövetsége, hogy nem csak a tisztességtelen végrehajtókat – ha kell egyesével is,  – vagy a garázdaság bűncselekményét elkövető kamara elnökét, – tudjuk bíróság elé állítani, – hanem azokat a csaló, pénzlehúzó, – magukat „devizahiteles megsegítőnek” nevező vállalkozásokat is; – mint például a Vár Holding Kft, – amely közel 200 ezer károsultat tévesztett meg rövid idő alatt és csalta ki a pénzüket.

Most a nyomozás lezárását követően a Szolnoki Járásbíróság előtt, – 2014. december 16. napon, kell felelnie a gaztetteiért.

Természetesen ezzel a sor nem áll le, – mert nem egyedül csak a kamara elnöke és a Vár Holding Kft.  – valamint egyes korrupt végrehajtók kerültek feljelentésre a magánnyomozói csoportunk által begyűjtött bizonyítékaink alapján, – hanem az összes, aki a látókörünkbe került!

Hamarosan jelentkezünk a többi névvel is sorjában, – ahogy a megérdemelt gyümölcs beérik.

‘Fehér Kéményseprők’ Országos Társadalmi Szervezetek Szövetsége /Fb

10449948_577860382315793_7762703472261421026_n

10635999_577861388982359_5866322533165833455_n

SzRTI

Csütörtökön még tovább emelkedtek a kínai olajárfolyam összetett mutatói

A Sanghaj Kompozit több mint 3 százalékot ugrott a délután folyamán, és kevesebb mint 30 perc alatt lépte át a 2800 pontos lélektani határt, amire 43 hónapja nem volt példa.

Az SCI index délután 2 órakor, a zárás előtt további 3 százalékkal ugrott meg. A szén- és az olajárfolyamok vezettek a héten, de a pénzügyi indexek is jó úton haladnak, ugyanis 3 ázsiai biztonságtechnikai cég is túllépte a napi 10 százalékos növekedést, csakúgy, mint a két olajóriás, a PetroChina és a Sinopec.

CRI

Egy érdekes idézet Weöres Sándortól

"Négyféle vezetőember lehet egy ország élén: Prokrusztész, Napóleon, Samu bácsi és Szolón.

Prokrusztész egy elgondolás híve, melybe nemzetét belekényszeríteni akarja, ha törik, ha szakad.

Napóleon szenvedélyes játékos és akár nyer, akár veszít, mindenképpen tékozol.

Samu bácsi úgy ül az uralkodói teremben, mint egy fűszerboltban, dekákkal és garasokkal ravaszkodik.

Szolón az isteni ihletre figyel, minden tette az örök mértékből ered és országa virul."
(Weöres Sándor)

Legfrissebb bejegyzések
...

Felelős Szakembereket, nem felelőtlen szakbarbárokat,
Kíváló Szakembereket, nem söpredék pártkatonákat!
Magyar Nemzetért tevő Szakembereket, nem magyarság ellen tevő HAZUGSÁGGYÁR alkalmazottakat!

 

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba. Akkor az a nemzet aljas vagy műveletlen”

 

Gróf Széchenyi István

Előzmények uzenek.blogspot.com illetve nyomaban.blogspot.com
Feedek
Megosztás
Honnan
websas.hu

MapFree counters! Free counters! Free counters!

HonlaprendszerüNK
2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek: 2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek: 2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek:

Feedjit Live Blog Stats

Free counters!

 

Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben; a Sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük: “Parancsoljon neki az Isten!” Te pedig, mennyei seregek vezére, a Sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére! Ámen.

Locations of Site Visitors